A dolgok néha túl gyorsan változnak, máskor meg alig történik valami:

- változnak a körülmények és változnak a lelkiállapotok, vagy 

- változunk belül és változtatunk magunk körül.

Akkor mi is indítja el a változást?

Hol születik a lendület?

És mi ad neki hajtóerőt?

Ha belül béke van és nyugalom, akkor a változást szinte észre se vesszük. Csak boldogan elfogadjuk, mert úgy érezzük, hogy haladunk.

Ha viszont fáradtak vagyunk, vagy rossz a kedvünk, vagy egyszerűen csak szomorúak vagyunk, akkor a változást nem haladásnak éljük meg, hanem negatív erőnek, ami lehúz minket. És úgy érezzük, hogy elvesztünk.

Aztán rájövünk, hogy egy ilyen pillanatban mi magunk vagyunk azok, akik nem változunk.

Én a pozitív változást akarom, a haladást, a felfelé utazást - a lélekfejlődést, a lelkek táncát:

-  a szikrától a tűzig,

- a vonzalomtól a szenvedélyig,

- a mélységekből a magaslatokig,

- a völgyektől a hegyekbe,

- a pillanatból a mindenségbe,

- a részből az egészbe,

- önmagamból kettőnkbe: a világból az erdőkbe, egy csodás létbe, az életbe,

- a körből az egyenesbe,

- az ismétlésből az újba,

- a hangból a dallamba,

- egy ritmusból az ütembe,

-  egy rezzenésből a mozdulatba: a fejlődésbe, egymás építésére.

Az egoból az értünkbe.

A jóba, a szépbe, a felemelőbe, egy emlékezetesbe.

A nemes lelkekbe:

egymás éltetése, birtoklás nélkül a szabadság megőrzése.

A ragyogás és ragyogtatás - folyton csak megújulás. Másolat nélkül egy remény kezdete - hittel, bizalommal, tisztelettel egy álom születése.

Schneeberg, 2017.