Állok a hegyek vonulatán, emlékek, eltűnt képek magaslatán.

Egy apró pont vagyok csupán - tétovázó lélek, egy itt felejtett részlet.

Egy személyes ítélet. Elfojtott érzés, hátra hagyott gondolat.

Alattam völgyek, patakok, erdők, ösvények, minden, ami bennem valaha létezett, szenvedéllyel megérintett.

Kutatva nézem az eget, keresve egy jelet.

Jó lenne most megérteni, a változást elfogadni.

De a szív mindig felül írja az egészet.

Így hát búcsút intek azoknak az emlékeknek, eltűnt képeknek, és lassan, de határozottan felkarolom tétovázó lelkemet.

Hátra hagyva szívemet, elfojtva érzéseimet, elfelejtve gondolatokat, az apró pontból elindulva egy egészet alkotok.

Kivétel nélkül minden részletet összefogok.

Mert fontos vagyok, a természet része vagyok.

És ezzel az ítéletből a lehetőségekbe váltok.

Velencei - hegység: Meleg - hegy - Likas - kő, 2018.