Utak mögöttem és utánam.

Hidak lehetőségek felett, választások sorsok bölcsőjében.

Talán értem és érzem, mert még kérem, a pillanatot újra élem.

Mikor minden vidám, csak kacag a világ zaján.

Nem hódít a magány.

Nem világít a sötét talány.

Egyszerűen velem lélegzik, mellettem pihen az összetartozás.

Tudva minden percét, érezve a Szenvedély legszebb ritmusát.

Táncra hív a Természet, minden kincsét rám bízza.

És én nem adnám semmiért,

csak egy hang, csak egy pillantás,

csak egy szívdobbanás,

a mindenség egy lobbanás.

És Benned újra él a legszebb kép,

a Világ tetején szabadon, mosolyogva átölel a vágy, és csókot lehel az emlék.

Tudnod kell, bennünk a Világ újra remél, nem felejt, szédítve felkér.

És átölel egy érzés.

Kacsintva megszületik a régi emlék, ismerős kép, talán most bízva, csillag születik.