Idők ösvényein járva követnek az érvek.   Tegnapok patakjában utaznak az emlékek. Miközben a jövő lombkoronái a szenvedélyek szelével ringatják bennem a vágyakat.   De néha megállok és csak várok. Majd a patakkal sodródok, mert az álmokban a kérdésekre válaszokat kapok.   Végül az érvek a…

Néztem az eget, kémlelve egy gondolatot, a másnapot. Mert talán láttam valami különleges pillanatot a szemed tükrében, a felhőkkel játszó tegnapot. És a könnycsepp kigördül, mert most minden szelíden révül. Hisz örökre benne él, minden egyetlen mondattá ér. Keresve minden apró csodában, az…

Az őszi falevelekkel táncoltam ma, időt érintve, érintve arcát, meséltem a mulandóságról. Érzékelve a pillanatot, elhagyva a fájdalmat. Ösvényeket jártam, remélve a visszhangot. Hittem az emlékekben, várva az újat, tudni akarva a szebbet. Kérdőre vonva azt a képet, mert talán szerettem azt a…

Várni és remélni - egy végtelen sóhaj. Mámor a tegnapban, ígéret a holnapban. Talán ösvényt lel a pillanat, és utat rajzolva felemel az a lélegzet. Mert tudod és tudom, hogy álmokat épít és Bennünk ösvényt fest a képzelet. Csörgedező patakot érint - újra a refrén szédít: hiszek, Benned bízva egy…