Idők ösvényein járva követnek az érvek.
Tegnapok patakjában utaznak az emlékek.
Miközben a jövő lombkoronái a szenvedélyek szelével ringatják bennem a vágyakat.
De néha megállok és csak várok.
Majd a patakkal sodródok, mert az álmokban a kérdésekre válaszokat kapok.
Végül az érvek a gondolatok szekerén mindig utolérnek.
De én újabb ösvényeket látok.
Mert az érzelmek időt állítva órákat törnek.
