Arcok gondolatok fényében, érzések tekintetek tükrében.

És a vonások változnak, világokat alkotnak.

Hegyek és völgyek, hullámokat rajzolnak.

Fent és lent, váltakozva más más világot feltárnak.

Szabadon futnak az utak, ösvényeket festve, hívogatnak.

Felváltva erdőből rétre tartanak.

Ahogy az évszakok újabb és újabb illatokat hoznak, szelek szárnyán a felhők is mesélnek.

A változásról örömet és bánatot regélnek.

De a találkozások pillanatában esőcseppek születnek.

Földre érve pedig a szívekig érnek, mert a felszínéről a lelkekig hatolnak.

És ezzel a régi emlékek állandóan erősek maradnak.

Újra és újra esőcseppeket hordoznak.

Varázslatosan csillognak, ahogy emlékezve Bennünk állandóan változnak.

Zirc, 1992. december