Várni és remélni - egy végtelen sóhaj.

Mámor a tegnapban, ígéret a holnapban.

Talán ösvényt lel a pillanat, és utat rajzolva felemel az a lélegzet.

Mert tudod és tudom, hogy álmokat épít és Bennünk ösvényt fest a képzelet.

Csörgedező patakot érint - újra a refrén szédít: hiszek, Benned bízva egy világot látok.

És akkor lépek, talán élek... a végtelennel haladva csak nézek, ahogy a patakkal csörgedezve sóhajtok és holnapot ígérek...ösvényt rajzolok, mert egy pillanatra lélegzek és a képzelettel a világodba tartok: álmokkal utazok.