Minden rezzenés dúdol, ahogy él az erdő. Libben a szellő - lelkek hangjai, szívek dallamai. Évszakok színei - harcok nyomai. Csillagszemű éjszakák és perzselő nappalok - változó hangulatok.   Míg egy kismadár a párját keresi. Mert emlékezve, azt a szellőt táncra kéri. Szívet kitárva csak…

Mit mondhatnék? Mit kérhetnék? Mit ígérhetnék? És mit remélhetnék?   Meséltem az Ősznek, a Télnek, a Tavasznak, és a Nyárnak... Kértem a Hitet és a Vigaszt... Reméltem az Időt és a Vágyat... Ígérve Utat, s benne rejlő Álmokat.   Tűzben született képekkel, szélben szálló…

A tükörben mozdulatlanul, fény nélkül, válaszok nélkül. Kell valami, ami visz tovább. Mert most árnyék nélkül alkot a kép. Hisz messze, nagyon messze igéz a lét. Minden emlék csak kér, utat vél. És ezzel Benned a kérdés megszületik. Hozzám pedig vigaszt remél.   És akkor a tükör káprázva…

Amikor a szívem kitárom - az őszről regélek. A legszebb évszak - egy tündöklő színes vallomás. Sárga, narancs, zöld és barna... mind mind egy belső ábránd. ŐSZinte pillanat - ŐSZi villanás. Napfényben és esőben - az álmok fészkében. Szivárvány születik - a csoda létezik: mert bennem az a…

Tél volt, talán rég volt... Fagyos leheletek, a szinte szilárd, kőbe vésett emlékek. Dacos jelen a múlttal, és szembe minden változó holnappal. A pillanat volt talán, egy örökké élő képpel.   Ott, pont az volt, a mindent mást kizáró lét volt. Dacoltam a széllel, a faggyal, dacoltam Veled, s…

Fürkésző, kíváncsi tekintetek, a folyton újra és újra csilingelő dallamok. Ismerős, kellemes illatok, az elfeledett, messzi sóhajok. Magunkban kincset őrző, titkokat rejtő szavak, mint a régi emlékekkel pompázó képek. Ahogy az erdőt járva kutatjuk a mindenséget. És a hegyre érve látjuk vágyaktól…

Emlékek zuhatagán értelemet keres a választás. De az ár érzésekbe sodorva pörgeti a változást. A legszebb kép mégis mindig felbukkan, mert folyton új erőre kapva küzd a maradás: ... összetartozás ... Talán csak bennem él ez a látomás.   Szavak nélkül utol ér a változás. Mennyi pillanat,…