Mit mondhatnék?

Mit kérhetnék?

Mit ígérhetnék?

És mit remélhetnék?

Meséltem az Ősznek, a Télnek, a Tavasznak, és a Nyárnak...

Kértem a Hitet és a Vigaszt...

Reméltem az Időt és a Vágyat...

Ígérve Utat, s benne rejlő Álmokat.

Tűzben született képekkel, szélben szálló szavakkal,

daloltam a Fák alatt, táncolva Szíveken át.

Hallgattam Patakok csobogását és láttam Hegyek méltó tartását.

Érintve a Lelkek titkát, barlangok belső titkát.

Végül mindent éreztem, mert Benned újjá születtem,

ahogy a Természetben otthonra leltem.

De most észlelve a Pillanatot,

a falak mögött rejlő, félénk, gyermeki kíváncsiságot,

nézlek a bennem rejlő élő képbe rejtőzve.

Kócs, 2018.