Minden rezzenés dúdol, ahogy él az erdő.

Libben a szellő - lelkek hangjai, szívek dallamai.

Évszakok színei - harcok nyomai.

Csillagszemű éjszakák és perzselő nappalok - változó hangulatok.

Míg egy kismadár a párját keresi.

Mert emlékezve, azt a szellőt táncra kéri.

Szívet kitárva csak dalol és dalol.

Hegyeken és völgyeken át álmodik és reményt fakasztóan időt megállít. 

A lelkek madara: 

minden rezzenés emlékszik - arcokat látva, mosolyokba merülve, tekintetekbe mártózva... szinte tündöklik.

És a lelkek ösvényt keresve mesékbe rejtőznek, az idő előtt meghajolnak.

A madár pedig fészket épít, mert kincset féltve egy világot őriz.

Hiszen az erdő maga az élet, minden hangjával, minden rezzenésével és dalával.

Jankovac, 2018. 08. 08.