Amikor nincs idő, az utazás nem vár.

Mert az ébredés nyitja szemét.

És a hév építi a létét.

Bár valahol valami folyton hívogat, egyre csak kacsintgat.

De a végtelen hatalmas, nincs kezdet és nincs vég.

A vonzás pedig az emlékekben rejtve marad.

És a titkok ezzel tovább álmodnak.

De, ha hisz bennem, egyszer visszatérek, és újra lépek: a tükörben régi képeket őrizve érzek.

Mindent vagy semmit, de akarok, és a legszebb gondolatot látva a völgyekből a hegyekbe utazok.

A pillanatot pedig bennem ölelve mosolyogva a szívekbe zárom.

A körforgást kitárom...

Kócs-hegység (1.), 2018.