Emlékek zuhatagán értelemet keres a választás.

De az ár érzésekbe sodorva pörgeti a változást.

A legszebb kép mégis mindig felbukkan,

mert folyton új erőre kapva küzd a maradás:

... összetartozás ...

Talán csak bennem él ez a látomás.

Szavak nélkül utol ér a változás.

Mennyi pillanat, mennyi út Bennünk örökre titokban marad. 

De az összetartozás az álmokban szigetet talál.

Hisz Nélküled minden annyira más.

Minden változás egy választás.

Maradás nélkül pedig egy újabb sodródás - az Élet tengerén valami furcsa haladás.

Néha még előveszem a térképet és meglesem azt a lehetőséget.

És ilyenkor a vágyak csónakot építenek.

Szigetek után kutatva, bátor hősöket teremtenek.

Az elágazást mélybe húzva új világot építenek,

szinte falakat döntenek.