Az arcodon ott ül a félelem.
Most minden árnyékban mozdul.
És én tudom, keresed a fényt.
De az idő nem vár, senkire sem vár.
El kell, hogy engedd, ami bánt.
Hogy az új vakítani tudjon.
Fókuszban az ismeretlen.
Egyedül nehéz.
A fájdalom cipeli az emlékek köveit.
Kapcsold fel hát a fényt!
Mert látnom kell, hogy itt vagy, hogy velem vagy.
Érezni valami újat.
Csákvár, 2018.
