Tomboló érzések, ahogy kapjuk a hideget és meleget. Az állapot, mikor a romboló kritikák a félreértések örvényében szupercellát alkotnak. De kell a forgószél? Különbözőek vagyunk és ez így van rendjén, ettől színes a világ. De egy mindig közös bennünk, az élni akarás. De, hogy hogyan élünk, az nem mindegy, hogy milyen úton járunk. Ahogy ezen az úton mindig megyünk tovább: haladunk. És ettől forog a föld. De néha meg kell állni és megpihenni, emlékezni. Mert az emlékekből merít ihletet az álom. Tapasztalatok útján fejlődünk. Éppen ezért, hogy mit álmodunk, az nem mindegy. Különben az álom rémálommá válik. És az milyen érzés? A fa se létezhet gyökerek nélkül. Álom vagy valóság, hol a határ? "Minden kornak megvan a maga bája."