Voltam egykor álmodó, 

a szelek szárnyán utazó.

Voltam egykor tűnődő,

a csobogó pataktól suhanó.

Voltam egykor változó,

a magas sziklák mélyén bújó borsókő.

Voltam egykor sebezhető,

nyitott mezők terén viruló, apró szirmokat tartó.

Voltam egykor Veled, és láttam a szemed, érintettem a lelked, éreztem a szíved - éltem a léted.

Voltam egykor minden, mert a végtelen felkarolt, és Benned a jövő álmodott, a szelek szárnyán csak utazott.

Csobogó pataktól suhanó, sziklák cseppkövével változó, szirmokban viruló.

Mert a Szemed és a Lelked egykor volt a létem, s a szívem volt egykor a Hited.