Nagyon furcsák néha a kapcsolatok.

Akár barátságról, akár szerelemről szólnak.

Pedig a szív tudja: a mennyiségi kapcsolatok helyett sokkal értékesebbek a minőségi kapcsolatok.

De mi teszi értékessé a kapcsolatokat?

Nehéz lenne ezt egy szóban kifejezni. Vagy mégsem?

De az biztos, hogy az érdek nem.

Ennek ellenére mégis nagyon sok érdekkapcsolat születik és marad fent (egy ideig).

Persze beszélhetünk ekkor ürügyként a túlélési ösztönökről.

De annak ellenére, hogy ezt gyakran a helyzet hozza, mégsem mentség.

Ezek a kapcsolatok nem őszinték, nem tartósak vagy tartalmasak.

Mert egy értékes kapcsolatban szabadok vagyunk és jól érezzük magunkat.

Hiszen a kölcsönös ápolásától érzelmileg gazdagodunk.

Míg az érdekkapcsolat csak egy képmutatás, felszínes, önző, hitel nélküli, szánalmas, gyenge próbálkozás.

Mégis gyakran azt értékelik, mikor valaki bűbáj, bólogat, helyesel, megalkuszik vagy épp számító, gyarló, érdekből barátkozik.

Pedig ez csak a felszín.

És aki őszinte, odaadó - félre lökik, kinevetik, semmibe veszik.

Az emberi játszmák hatalmas fegyverek.

Csak közben elfelejtik, hogy az idő még annál is nagyobb "módszer".

És így lesz ebből aztán egy kíméletlen börtön.

Mert ezzel önmaguk rabságát egyre tovább építik, a falakat egyre magasabbra húzzák.

A lelkeket, a szíveket egyre jobban bezárják.

A létet egyre jobban leigázzák.

Pedig a szív szabadnak született, ahogy a lélek is.

Mert mit ér a hűvös ész érzelem nélkül?

És mit ér az érzelem szenvedély nélkül?

Lelkesedni, lobogni, égni kell! Igazi barát(ság) kell!

... KAPCSOLAT kell ...