Frozen

Frozen

Az élet útja

2018. augusztus 05. - Dombi Marianna

Mikor a szemedbe nézek, a tekinteted messze réved.

És én látom, ahogy az utak csak futnak.

Kérdem, merre tartasz?

A gondolatok szinte élnek.

Annyi megjárt út - és a végtelen csak húz.

De az erő ma elfáradt, csak küzd és vár.

Holnap talán magára talál.

De Te látod, amit én?

Látod és érzed?

A vonzás csak kér.

És minden más a háttérben szunnyad.

 

Mert kell, hogy tud, ez az út lesz az egyetlen, ami éget.

Vajon ott van cél, az egyetlen ígéret?

A történet most tényleg önmagáért mesél?

Kirekesztve az elvárásokat, szabályokat és ítéleteket.

 

És ahogy a szemedbe nézek, talán a gondolatok révbe érnek.

 

 

Fehérvárcsurgói-víztározó, 2018.

az_elet_utja.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://dombimarianna.blog.hu/api/trackback/id/tr8014163869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása