Az érzés, mikor mennél, magasba szárnyalni, mindent törölni, bilincseket levetni, semmivel sem törődni. De nem tudsz, csak vársz, és vársz... És hiányzik valami.... Az erdő, a túra, tekerés, a lebegés... Annyi mindent kel tenni: enni, aludni, létezni, felelősséget vállalni... Pedig szeretnél létezni, élni. Őrjítő! Lassan telnek a percek, ólomlábakon járnak a másodpercek. Mintha sose jönne el a pillanat... az idő megrekedt valahol. Erőlködik, a holnap, csak kúszik. Mikor fog ide érni? És élni?