Az élet egy játék. Minden találkozásnak oka van. Egyes emberek mély nyomot hagynak bennünk, míg mások a ködbe vesznek el. De minden találkozás megtanít bennünket valamire. Minden gondolat elindít bennünk valamit, egy másik gondolatot. A gondolatnak hatalma van. A gondolatokból lesznek a tettek és a tettekből a szokások, amik aztán formálják jellemünket és végül alakítják életünket. A gondolat ereje építi a létet. Gyermekkorunkban sokkal erősebben hiszünk a gondolatokban. De túl korán és gyorsan felnövünk. Ha meg felnövünk, újra gyerekek szeretnénk lenni. Pedig minden felnőttben ott van az a gyermek. Egy gyermek gondolatvilágában sokkal tisztábbak a 'képek'. Felnőttként már sokkal jobban megakarunk felelni másoknak... magunknak. Ez gyakran zűrzavart, fájdalmat okoz másoknak... magunknak. A találkozások formálnak bennünket. Próbára tesznek és tanítanak minket. Ahogy az élet is az ellentétekkel keresi a rendet. Az élet egy játék és ebben a játékban a bánat megmutatja, hogy milyen jó örülni, a betegség megtanít az egészséget értékelni, a magány fontossá varázsolja az együttlétet... Az élet a szeretet játéka. Gyermekként feltétel nélkül szeretünk, keressük a másikkal a kapcsolatot, szinte minden áron. Felnőttként mérlegelünk és gyakran azt választjuk, ami kényelmes nekünk, kényelmes a lelkünknek. Pedig ami igazán fontos, ami számít, azért harcolni kell, küzdeni. Éppen ezért csatákat vívunk, nap mint nap, élünk. Gondolatokat megosztani, lelkünket megnyitni, olyan mint testünkről a ruhadarabokat egyesével levenni, meztelenre vetkőzni. De lelkünk legmélyebb része sose kerül a felszínre, hiába világítja azt át az értelem fénye. Hogy mit hoznak ki belőlünk mások, a találkozások? Az nagyon változó! Minden találkozás fontos. Okkal történik, még akkor is, ha ott abban a pillanatban ezt nem értjük, nem látjuk, nem érezzük. A találkozások az élet játékszerei. Az élet, a játék ladikójába meg próbálunk úgy pakolni, hogy rend legyen. Kedvenc játékterem a természet és a jatekfigurái sokat tanítanak nekem: tűz - víz, föld - levegő, völgy - hegy, rét - erdő, hideg - meleg... Ellentétek, de együtt erősek, egymást segítik, egymást kiegészítik, együtt 'fejlődnek'. Hát játszunk! Az élet, a játék már oly sokszor kérdőre vont engem. Oly sok találkozást megéltem. Most tőled kérdezi az élet: akarsz - e játszani? Tiszta szívvel élni, őszintén örülni? Akarsz - e játszani? Virágos réten a napfényben fürdeni, csodaszép szurdokból a hegyre kapaszkodni, madárként az égen szállni, barlangban téli álmot aludni, vagy épp egy tóban halacska lenni, az erdőben élni.... Akarsz - e játszani? Újból gyerek lenni? Tiszta szívvel élni, őszintén örülni? Akarsz - e játszani?