Kinyitod a szemeket, megfogod a kezeket, és feltárod a szíveket.

Mert átszövöd az élet minden léptét.

Átkarolva a pillanatokat támasztod az ébredéseket.

De ha behunyom a szemem,

Te ott vagy - és újra lüktet a szívem.

Felvillannak a fények - szoríts magadhoz, kérlek!

Mint az első időkben, érzem a ritmust.

Mert minden lélegzetvételem táncol a múlttal és a jelent sóhajtva álmodik a holnapba, hisz vágyakozva az álom,

szavak nélkül újra remél.

Tatabánya, Turul madár, 2018.