Álmomban néha madárként messze szállok, vissza sose vágyok, a boldogság felé utazok.
Álmomban néha csobogó patakként csordogálok és régi emlékek mohákba öltözött köveit átmosom.
Álmomban néha az őszi levelek színeit, mint utolsó próbálkozásokat, hajnali dérrel díszítem.
Álmomban néha lágy szellőként a magasba növő fák koronáit, mint reményeket, ringatom.
Álmomban néha a völgyekben suhanok, hatalmas hegyek vágyai között kalandozok.
Álmomban néha a hegyekben sétálok, fent a magasban, mindent másképp látok.
Álmomban néha a pillantásodba merülők, és egy halk sóhajjal a szívedig hatolok.
Álmomban néha az arcodat a kezemben tartom, és a huncut mosolyodba olvadok.
Mert álmomban néha szerelmes vagyok, az életbe - ahogy sétálok az erdőbe.
És ezzel álmomban néha még álmodok.
Szlovákia: Dobsina, 2017.
