Szeretem az eső illatát, átjárja lelkem zeg-zúgát.

Hallgatom a madarak dalát, és énekelni kezd bennem egy látomás.

Látom a hegyeket, s velük együtt próbálom védeni hitemet.

Érzem az erdő ritmusát, szívem mozgását.

Itt vagyok csak otthon, lelkemben szabadon, hol a harmónia betakar.

Megpihenni a völgyekben, tavak mentén.

Feledni bánatot, minden csalódottságot.

Napfényben fürdeni, mezőkön szaladni, egy sziklára felkapaszkodni és a barlangban csodálkozni.

Csak egy kicsit élni, álomba merülni, a valóságot megfordítani.

Nem gondolni a rosszra, a világot szépnek látni.

Tudni, hogy a jó létezik a megértések terén, elfogadni és adni, szeretni és szeretve lenni.

Szeretnék ma esőben táncolni, a könnyeimet lemosni, a mosolyt magamra ölteni.

Szeretnék ma hinni bennünk, minden mást kizárni.

Szeretnék itt maradni és tovább álmodni.

A csillagos ég alatt melletted feküdni, arcodat megérinteni.

A szemedbe nézni és érezni, hogy ez valódi, hogy érdemes majd egyszer felébredni és újra kezdeni vagy az álmot folytatni.