Mozgásban: lelkek szárnyalása, a lét.

Vajon elkap majd, ha zuhanok?

Szükségét érezve a biztonságnak, meglelni a holnapot, egy reményt hozó világot.

A széllel táncoltam, az esőbe rejtve könnyeimet.

Mosolyogtam a napfényre, a hegyre kapaszkodva a karomat széttártam.

Minden fáradtságot lemosva hűs tavakban mártóztam.

A legszebb pillanatokban virágot neveltem, és suttogást leheltem.

Most pedig mindezt látva szemedben, a tekintetedbe zuhanok, és a hegyekből a völgyekbe meséket szállítok.

A zuhanással pedig minden bánatot feloldok, ahogy szemed tükrében újra káprázok.

És az élet ezzel titkot ringatva álmot szikrázik, egy újabb utazást felhők közé hitbe változik.

Kis - Fátra: Nagy Rozsutec 2017.