Egy arc, oly sokat elárul. A tekintet elindít bennem egy gondolatot. Kérdőjelek és pontok, de a felkiáltójel mindent tarol! Küzdök és harcolok, ahogy a sziklára kapaszkodok, valami újat látok, kíváncsi vagyok. Egy érzés, ami felemel, hisz szárnyalok. Tér és idő, nem kell a pont. Hát hagyd, hogy utazzak és én repülök. Ne tépázd vágyaimat, csak nézd próbálkozásaimat. És én tudom, ahogy követed utazásomat, az arcod egy rendkívülit mutat. Ahogy a magasba szárnyalok, nem tudom, hogy mi ez, de érzem élek, utazok. Rendkívüli vagyok, más vagyok. Köszönet érte!