Nap mint nap beszélgetünk. Tényeket, titkokat, néha még érzéseket is közlünk. Magunkat feltárva talán kibontakozunk. És ha ez nem sikerül, vagy rosszul sül el, akkor az asszertív kommunikációból lassan vagy hirtelen az agresszióba lépünk. Hogy magunkat érvényesítsük, mindent leigázunk. Pedig a legjobb és a leghatékonyabb tanulás az asszertív viselkedés, reagálás. Mert az asszertív viselkedés:

- önkifejező és őszinte,

- egyenes és közvetlen,

- tiszteli mások jogait,

- ügyel mind a saját, mind a kapcsolat érdekeire,

- konkrét helyzetre, célra, személyre irányul,

- szociálisan elfogadható, és nem törekszik a dominancia megszerzésére, tehát tanult magatartásforma.

Ezzel szemben az agresszív viselkedés:

- ahol a támadás a legjobb védekezés,

- azt hisszük, hogy eredményekhez vezet, és, hogy jobbak és erősebbek vagyunk a többieknél,

- mert azt hisszük, hogy a többiekben nem lehet megbízni, és, hogy a többiek ostobák, tudatlanok, lassúak,

- és ezzel minket senki sem állíthat meg.

Viszont az egészséges önbizalom kell, különben a passzív viselkedés eluralkodik. Ha pedig elfogadjuk, hogy az asszertív kommunikáció elemei a hatékony hallgatás (szelíd, de folyamatos szemkontaktus; a beszélő felé kissé hajló testtartás; a beszélő megerősítése; pontosítás és tisztázás; a másik mondanivalójának megértésére való koncentrálás) és a teljes közlés (megfigyelés, gondolat, érzelmek, igények és szükségletek), akkor helyes ösvényen járunk, talán együtt. De ehhez nagyon fontos az érzések közlése. Viszont sokan úgy gondolják, hogy az érzések közlése, kimutatása gyengeség. Mert az untat vagy zavarba hoz másokat. Pedig az érzelmi közlés a tényeket, illetve az azokból elvont következtetéseinkhez való viszonyunkat fejezi ki. Ennek megfelelően az asszertív kommunikáció segít abban, hogy az egyén önértékelése megnő, a szorongás és a stressz - szintje csökken. Vagyis élete harmonikusabbá, boldogabbá váljon.

De képesek vagyunk erre? Rendelkezünk olyan tudással, ami ezt az aktivitást lehetővé teszi? Tudunk így észlelni, érzékelni, gondolkodni, emlékezni, tanulni? Azt hiszem, van még mit tanulni. Tanulni az állatoktól, a növényektől, az erdőtől.