Különböző utakon járunk, ösvényeket kutatunk.

Keressük a szépet, a bennünk szunnyadó különlegeset, a boldogságot.

Néha megállunk és morzsákat szórunk vagy találunk, de talán sose találkozunk.

Pedig, ha a szív vezet, a különlegeset megleled, a bennünk rejlő kivételeset.

Mert minden morzsa a szívünk egy darabja.

Hiszen más nem számít, csak a szeretet.

Ez az egyetlen, ami valóságos, kivételes, különleges.

A sodró patak erejével tisztít, a magasba törő hegyek tiszteletével épít, és a természet körforgásával teljesedik be.

Az érzések ösvényei, a keresett utak.

Rátalálni és azokon járni csodálatos.

Minden pillanattal változó - az évszakokkal magával ragadó.

De a gondolatok útvesztői mindig készen állnak és az elvárások sorompói folyton ösvényeket zárnak.

Az én ösvényem egy szurdok, valahogy mindig azt keresem, kutatom.

Lentről indul és a magasba tör, csordogáló patakjával dallamot dúdol, hűvös levegőjével pezsdít, káprázatos titkaival újít, és gyönyörű képével egy csodát alakít.

És ezzel bennem mindent feldíszít.