Látom az arcodat, titkokat rejtenek.

Látom az ajkadat, vágyaktól pezsegnek.

Látom a szemedet, csodákat őriznek.

Látom a kezedet, az érintésbe remegnek.

Látom a lábaidat, a szív dallamára táncot lejtenek.

És ezzel látom a Világod, a testedet, ahogy rabul ejti a lelkeket.

Pedig Te észre sem veszed.

Keresel, kutatsz, utakat társz fel...

Próbálod megérteni a Világod.

Magadban hiszel, de másoktól várod a boldogságot.

Mégis egyedül utazol, féltve azt a Világot.

Hatalmas falakat emel lelked köré a magányod.

Ezért újra az utakat járod, tovább kutatva azt a titkot, azt a vágyat, azokat a csodákat, egy érintést: egy illatot, egy képet, egy hangot.

Kócs - hegység, 2018.